Az alábbiakban összefoglaljuk a munkaviszony megszüntetésével járó jogintézmény, a felmondási idő szabályait. A felmondási idő mértékére és kiadásának feltételrendszerére is kitérünk.

A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követő napon kezdődik:

a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,

b) a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,

c) a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.

Időtartam

A felmondási idő 30 nap.

A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött

a) három év után 5 nappal,

b) öt év után 15 nappal,

c) nyolc év után 20 nappal,

d) tíz év után 25 nappal,

e) tizenöt év után 30 nappal,

f) tizennyolc év után 40 nappal,

g) húsz év után 60 nappal

meghosszabbodik.

A felek a fentieknél hosszabb, legfeljebb hathavi felmondási időben is megállapodhatnak. A felmondási idő a határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén legfeljebb a határozott idő lejártáig tart.

Felmentés a munkaviszony alól

A munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót - legalább a felmondási idő felére - a munkavégzés alól felmenteni. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően - legfeljebb két részletben - kell felmenteni. A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult. A kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet, ha a munkavállalót a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavégzés alóli felmentés után következett be.